Freestyle Regélés

...szünet. Az van. Fogjuk majd folytatni, csak most nem úgy állnak a dolgok, hogy képesek lennénk rá. Addig is aki nem olvasta még el, tegye meg.Üdv

    Jelena leült velem szembe az asztalhoz, és mint az előbb ugyanazzal a kecsességgel tette keresztbe a lábát. A pincérnek intve vörösbort rendelt és elővette a vörös ruhájához illő kis vörös retiküljéből a kis szürke diktafonját. Kezdhetjük az interjút John?…

...egyenesen, vigyázban álltak a helyükön. Sötét pasztelzöld szine között matt arany formák kacskaringóztak borúsan. A falakon híres jazz zenészek portréi. Az emberek halkan társalogtak, de a zene nem nyomta el a hangjukat és mindenhonnan a villák, kanalak, kések csiripelése…

...abban a pillanatban elkezdtek morajlani. Remegtem a félelemtől. Az emberek a Két Csirkefogóban sikoltoztak, és össze-vissza rohangáltak, nem tudták mit tegyenek. Majd a falak megrepedeztek és szép lassan elkezdtek omladozni. A fejemre esett egy nagy darab vakolat és elájultam,…

Szerencsére közel volt az étterem. Az ajtó mellett esernyő tartó benn hat fekete ernyő. Hátranéztem az ajtóból Vaszilijre aki, fejével bólintott egyet. Kihúztam egy ernyőt és megindultam. A sarkon álló bódéban vettem egy Philip Morris-t (elképesztett hogy kapható). Míg…

    Visszafordulva láttam, hogy Vaszilij a hátsó felem mustrálja. Vad nézése engem is megvadít. Közelebb lépek hozzá és megmarkolom a korral megereszkedő heréit. Vaszil felszisszen. Nyílván régen nem kapta meg ezt a gyengédséget férfitól. Erős kezeinek…

-Holnap vége. Vége ennek az őrületnek.Felvettem a levelet a földről.Becsuktam magam mögött az ajtót és visszavonultam a mámoros szagban fürdő szobámba. Még mindíg szédelegve, leültem a karosszék poros karfájára, ami nagyot reccsent súlyom alatt. John G. Cockeye részére. Ez…

Feltápászkodtam földről és leültem a falnál álló ócska hajlított székre.- Nem igazán fekszik ez a légkör. Ami nálunk fagyos tél itt enyhe őszi nap, ami nálunk májmaró méreg az itt vizecske. Nem is értem miért csodálkozom, ha így kiüt a bor ott, ahol a madár a fagyos…

Nehezen keltem reggel, megviselt ez az orosz időjárás. Még mindíg esik a hó, úgy néz ki napokig el sem fog állni, mindenhol szürkeség az égen, egy óriás felhő. Eszembe jutott, hogy tegnap a kabátomban felejtettem egy üveg vörösbort. Az öregember adta, mikor felhozta a…

Nyik! – szólt az ajtó Oroszosan. Pont olyan oroszosan, mint amilyen a mellettem álló recepciós alak, aki utat nyitott nekem éjjeli menedékhelyemre. Ugyanis menedékhely, mint inkább szállodaszoba a maga szürke kopárságával és ritkás bútorzatával. Belépve a padlózat is…

-John. John G. Cockeye vagyok. Itt foglaltattam szobát tegnap este.-Igen Uram. Itt is van. A 315-ös lesz az. Erre kérem!A recepciós öregúr kinyitotta a kis csapóajtaját és bicegve elindult a lépcsők felé. Követtem őt. Balonkabátomat eláztatta az eső, vizes a vállam, és a hajam.…