HTML

Freestyle Regélés

Freestyle Regélés. Mi ez? Az egyik szerkesztő ír egy részletet, amit a másik másnap folytat. Ilyen egyszerű. Sohasem tudod mi fog következni, ki hal meg, ki születik. Ez bármely más regényre igaz lenne, de itt mi sem tudjuk Jó olvasgatást.

Archívum

2008.04.06. 17:56 Bubue

No.5 - Bubue

-Holnap vége. Vége ennek az őrületnek.
Felvettem a levelet a földről.Becsuktam magam mögött az ajtót és visszavonultam a mámoros szagban fürdő szobámba. Még mindíg szédelegve, leültem a karosszék poros karfájára, ami nagyot reccsent súlyom alatt. John G. Cockeye részére. Ez állt a levélen. Kibontottam. Gyorsan átfutottam szememmel a kézzel írott levelet. Gyönyörü cirkalmas betűk, és egy rövidke üzenet. St. Marianne tér délután négy óra. Karórám déli tizenkettőt mutatott és gyomrom morgása méginkább tudatta velem, hogy mennyi az idő.
-Négy óra múlva... Most érkeztem csak meg ebbe az átkozott városba...
Feltápászkodtam a karfáról és a bőröndömből kiturkálva némi ruhát, felöltöztem. A borral mit sem törődve lementem a hallba, hogy egyek valamit. Egy árva lélek sem volt lennt, az öregemberen kívül. A pult mögött ült egy faszéken és újságot olvastott. Csak akkor vett észre, amikor a pulthoz léptem.
-Jóreggelt, Uram.
-Jóreggelt. Ne haragudjon a tegnapi miatt. Rossz napom volt.
-Ugyan. Mindenkivel előfordul. Miben segíthetek? - kérdezte.
-Éhes vagyok. A szállóban van étkező?
-Nincs, Uram. De ajánlhatok egy elegáns éttermet a közelben. Biztos tetszene önnek.
-Az jó volna.
Elmagyarázta merre találom a Két Csirkefogó-t, itt volt  nem messze. Ahogy Ő mondta tíz perc séta. Persze én tudtam, hogy ezeknek az embereknek tíz perc séta olyan, mint nekem fél óra. Már indultam kifele amikor eszembe jutott a levél.
-Ne haragudjon, lenne még valami.
-Parancsoljon. - felhúzta szemöldökét, és úgy várta kérdésem.
-Ma reggel egy névtelen levél csúszott be a szobám ajtaján. Nem tudja véletlen, ki járt nálam?
-Egy férfi rontott be az ajtón pár órája. Csurom víz volt és magáról érdeklődött. Furcsa volt, csak azt kérdezte, hogy itt van-e. A szoba számát tudta.
-Tehát Ő volt az... Köszönöm. Apropó, hogy hívják magát?
-Vaszilij Zaicev Uram.
-Köszönöm Vaszilij - Azzal elindultam a Két Csirkefogóba, hogy megebédeljek.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://blogregeny.blog.hu/api/trackback/id/tr94413861

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása