Szerencsére közel volt az étterem. Az ajtó mellett esernyő tartó benn hat fekete ernyő. Hátranéztem az ajtóból Vaszilijre aki, fejével bólintott egyet. Kihúztam egy ernyőt és megindultam. A sarkon álló bódéban vettem egy Philip Morris-t (elképesztett hogy kapható). Míg átkeltem az úttesten végignéztem a rövidnek épp nem mondható vékony keresztutcán, ahol éppen egy régi Jaguar XJ 6-os suhant végig.  Csodálatos nosztalgikusérzés volt ugyanis ilyen volt az első autóm. Sajnos ez a csoda még három napig sem tartott, mert az autó hamar eltűnt a patinás utca rengetegében. Egy különleges brazil kávé illata suhant át a száguldó vízcseppek közül és csapott egyenesen az orromba végig futva idegeimen egészen az agyamig.   
    Új építésű, az utca hangulatába abszolút bele nem illő ház alsó részében találtam rá az étteremre. Nem volt időm megfigyelni inkább gyorsan berohantam. Belépve az étterembe elképesztő meglepetés fogadott. Mióta megérkeztem a repülőtérről először találkozom valódi emberi környezettel. A rádióból meglepetésemre Frank Vallie szólt, a vendégek zsivajából mind orosz, mind francia, sőt még angol szó is kihallatszott. Egy pincér udvariasan asztalhoz vezetett és mikor látta, hogy elővettem a cigarettám tűzzel kínált. Hóna alól elém, rakta az étlapot, kellemes időtöltést kívánt és eliszkolt egy másik asztalhoz. Akkor először éreztem, úgy, hogy nem vagyok idegen. Egyedül csak a menü kiválasztása okozott gondot, nem tudtam, hogy a Babel vagy a Gorkij kedvence szolgál-e több jóval. A rendelés után vettem észre, hogy még nem is volt időm szemrevételezni a helyet. A falak…