Nyik! – szólt az ajtó Oroszosan. Pont olyan oroszosan, mint amilyen a mellettem álló recepciós alak, aki utat nyitott nekem éjjeli menedékhelyemre. Ugyanis menedékhely, mint inkább szállodaszoba a maga szürke kopárságával és ritkás bútorzatával. Belépve a padlózat is megmondta a magáét. Az ágyra zuhanva láttam meg a szoba másik végében álló ódon tokos órát, illetve az azt megvilágító zöldburkos asztali lámpát, ami egy poros íróasztalon állt. Az ablakon kinézve láthatóvolt, hogy az idő valóban szemtelenül változó mivel már az eső helyett hó szitált. Nyik! - ismételte az ajtó nyomatékosan. Eltűnt a recepciós férfi kinek még a nevét, sem tudtam. Mindegy két nap múlva utazom tovább - gondoltam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.