Feltápászkodtam földről és leültem a falnál álló ócska hajlított székre.
- Nem igazán fekszik ez a légkör. Ami nálunk fagyos tél itt enyhe őszi nap, ami nálunk májmaró méreg az itt vizecske. Nem is értem miért csodálkozom, ha így kiüt a bor ott, ahol a madár a fagyos szélben s már megint zuhogó esőben még mindig cirillül csiripel - gondoltam.
Mint egy gyerek ki még írni, olvasni nem tud, átlapoztam a helyi újságot, melyet reggel az ajtóm alatt csúsztattak be s melyből egy szót sem értek. Túl sok időt ez sajnos nem vett el az életemből így hát óvatosan fogtam meg a fal mellet álló régi széket és leültem az ablakhoz. Nézte az esős főutcát, ahol a fáról hulló levelek hadat üzenve az emberiségnek szálltak szembe öreggel, fiatallal ellenfelet nem válogatva. A szél a legkisebb réseket megtalálva fújt át az ember kabátján. Szürke felhők serege állta el a napot. Ünnepnap révén minden kis menedéket nyújtó kocsma zárva volt. Megszűnt az emberek mozgása. Kiüresedett az utca.
A távolban egy alak tűnt fel egyelőre még csak egy aprócska pont mely bátran állt szembe a természet túlerős seregével. Az egyre növekvő pont már-már emberi alakot felvéve fejére húzva kabátját megszaporázta lépteit. Az immáron barnakabátos és fekete bőrcipős alak a panzió kapuját meglátva minden erejét bele adva el kezdett futni. A járdáról levetve magát pontosan egy hatalmas pocsolyába ugrott, elegáns cipőjében bokáig vizesen futott a tőle 25 méterre lévő kapuig. A kapu fölött lévő kis fogadó táblát a vihar jobbra-balra csapkodta. A kapuhoz érve hatalmasat rántott rajta. A mögötte csapódó kis fém kapu hatalmas robajjal vágódott vissza a helyére, de ez a zaj semmi ahhoz képest, mint amit a felhőkből csapkodó villámok nyújtottak. A Férfi már csak pár lépésre volt a bejárattól, még három lépcsőfok. Markával belekapaszkodott a falat beterítő borostyánba nagyot ránt magán, és egy lépcsőként mászta meg a kis feljárót. Másik szabadon maradt keze már a kilincset fordította. Ezzel el is tűnt a fickó a látóhatáromból.
Az utca újra üressé vált a természet újra diadalmaskodott. A szoba kezdte átvenni a kiömlött bor szagát. Egyre erősebb volt az elhatározás bennem, hogy ezt a személyzet helyett én fogom feltörölni. Hirtelen az ajtó alatt egy fehér boríték csúszott be a padlóra. Felcsaptam az ajtót, de a folyosón senki.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.