...egyenesen, vigyázban álltak a helyükön. Sötét pasztelzöld szine között matt arany formák kacskaringóztak borúsan. A falakon híres jazz zenészek portréi. Az emberek halkan társalogtak, de a zene nem nyomta el a hangjukat és mindenhonnan a villák, kanalak, kések csiripelése hallatszott. Gyönyörű nők itták a drága borokat jóképű, öltönyös férfiak társaságában. Az asztalokon mélybordó terítők hevertek, amely igazán pompás atmoszférát kölcsönzött a helynek, a zöld falakkal. Meglepett, hogy oroszországban találkozhat az ember ilyen környezettel, de felettébb fel is dobott, hisz az elmúlt pár napom nem a legjobban alakult. Most végre egy kicsit kikapcsoltam. Őszintén szólva, már nem emlékeztem mit rendeltem. De ez mindegy is volt, jól éreztem magam itt. A második cigarettámra gyújtottam rá, amikor megláttam egy magányos asszonyt velem szemben. Egyedül ült, és csodálatos eleganciával itta a vörösborát. A pincér kihozta a rendelésem, Babel kedvencét rendeltem, most már emlékszem. Babel nem lehetett nagy ínyenc. Rántott sajt, burgonyapürével, lefacsarva egy kis friss narancsal. A pincér megkérdezte, óhajtok-e még valamit.
-Igen. Mondja, ki az a hölgy ott szemben?
-Ó. Az a hölgy Jelena Lubovics Cvetajeva. Mindíg itt eszi meg az ebédjét, Uram. - mondta a pincér, miközben igazgatta a kezére akasztott fehér kendőt.
-Megmondaná neki kérem, hogy szívesen látnám az asztalomnál? - miközben ezt mondtam, Jelena mélyen a szemembe nézett, majd hirtelen elpirulva lehajtotta fejét, és tovább kóstolgatta borát.
-A legnagyobb örömmel, Uram. Még valamit esetleg?
-Nem köszönöm, ez minden.
-Jó étvágyat uram. - mondta, azzal elindult a hölgy felé. Teljesen zavarba jött, elpirult, megcserélte keresztbetett lábát, és úgy várta a pincér szavát. Nem hallottam, hogy mit mondott neki a pincér, de mondandója után rámmosolygott, letette poharát és elindult az asztalom felé. Parányi léptei közben göndör, vörös fürtjei ugrándoztak, kacérkodtak a vállán, s gyönyörű kék szemét egyenesen rám irányította, s már-már én jöttem zavarba ettől. Felálltam a székemről, s üdvözöltem.
-John. - mondtam és kezet nyújtottam.
-Jelena. - kinyújtotta hattyú kezét, és én megcsókoltam kézfejét.