-Igen Uram. Itt is van. A 315-ös lesz az. Erre kérem!
A recepciós öregúr kinyitotta a kis csapóajtaját és bicegve elindult a lépcsők felé. Követtem őt. Balonkabátomat eláztatta az eső, vizes a vállam, és a hajam. Utálom ha belelóg a vizes haj a szemembe. Beletúrtam és megkérdeztem az öregembertől:
-Itt mindíg ilyen az idő?
-Nem Uram. Változó, mint mindenhol máshol, Uram.
-Normálisan kérdeztem magától valamit és maga így válaszol. Álltalában nem tűröm, hogy ilyen szemtelenül beszéljenek velem, de szimpatikus vagy öcsi. - mondtam.
Bedugta a kulcsot a zárba, elfordította, és kinyitotta a 315-ös szoba ajtaját.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
DeluksZ 2008.04.06. 00:09:11